Mi jöhet a Brexit után?

A brit európai uniós tagság feladását eredményező brit népszavazási eredmény (Brexit) után az Európai Unió (EU) és Nagy-Britannia kapcsolatait új alapokra kell helyezni. A dpa német hírügynökség összeállítása szerint elméletben a következő modellek jönnek számításba:

- A "norvég modell": a skandináv ország az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló szerződésen keresztül szorosan kötödik az EU-hoz. (Az Európai Gazdasági Térség az Európai Unió és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás által létrehozott intézmény, az Európai Unió egységes piacának kibővítése azoknak az országoknak a gazdaságával, amelyek nem kívánnak az EU politikai közösségében tagként részt venni.)

Norvégia számára előnyt jelent, hogy a szerződés révén bejuthat az EU belső piacára. Ahhoz azonban, hogy élvezze ezt a kiváltságot, az országnak tiszteletben kell tartania a munkavállalók és a szolgáltatások szabad áramlásával kapcsolatos szabályokat. Ezen kívül Norvégiának a gazdasági térség ösztönzési alapjaiból is alaposan ki kell vennie a részét, évi 388 millió euróval kell támogatnia az EU 15 legkevésbé fejlett államát. A modell egy további hátránya Norvégia számára: az EGT-szerződés ellenére sem rendelkezik szavazati joggal az EU döntéshozatali szerveiben.

- A "svájci modell": az EU és Svájc soros kapcsolatait megállapodások sűrű hálója szabályozza, 120 ilyen megállapodás van. Az alpesi ország az EU belső piacának számos fontos szektorához közvetlenül hozzáfér. Svájcnak azonban, Norvégiához hasonlóan, számos EU-szabályhoz tartania kell magát és pénzügyi hozzájárulás is terheli. Fizet például azért, hogy része lehessen az Európai Kutatási Térségnek, anyagilag hozzájárul a gazdasági és szociális egyenlőtlenségek csökkentését szolgáló  projektekhez. A "svájci modell" érdekes lehet Nagy-Britannia számára, különösen akkor, ha a lehetővé válna számára a pénzügyi szolgáltatások szektorához való hozzáférés is. EU-körökben azonban fölöttébb valószínűtlennek tartják, hogy az EU Svájcon kívül egy másik országgal is hasonló modellben állapodna meg, mivel túlságosan összetett.

- A "kanadai modell": az EU és Kanada szabadkereskedelmi megállapodása átfogóbb, mint bámely ilyen típusú korábbi megállapodás. Nem terjed ki azonban a Nagy-Britannia számára annyira fontos szolgáltatásokra.

- A "WTO-modell": amennyiben a felek a fentebb említett modellek egyikében sem állapodnának meg a kereskedelem közöttük a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályai szerint bonyolódna. Nagy-Britannia bejutása a EU belső piacára olyan korlátozott lenne, mint amilyen például Új-Zélandé. A modell valószínűleg katasztrofális lenne a brit pénzügyi szektor számára.